Nyert a White 11x

A hétfőn este hét órakor megtartott díjátadóval véget ért a 2014-es Saharun. A győzelem a White 11x csapaté lett, a második helyen a Gekkó végzett, a harmadikon pedig a norvég Desertrally.no Car 1.

A verseny utolsó napja valójában egy fél nap volt, hiszen az első két autó, a norvég www.rallyafrica.no és a Gekkó már két óra előtt begurult a Monastir-i Hotel Oriental Palace (volt Hotel Amir Palace) parkolójába. Viszonylag gyorsan követték őket a többiek is, és apránként a túrázók is megérkeztek.





A Gabes és Monastir közötti utolsó etapra is maradtak kihívások, elég volt csak ránézni a Remoncar Mitsubishijére, hogy ez kiderüljön.



A parkolóban szólt a zene, lobogott a Saharun-os beachflag, a rendezők folyamatosan dolgozták fel a feladatlapokat, és értékelték ki a track-eket, hogy minden meglegyen az esti díjátadóra. A résztvevők beszélgettek, pakoltak, páran bementek a városba ebédelni, aztán átvették a szobáikat. Ez utóbbi nem ment zökkenőmentesen, a Magnum Racing esetében például a negyedik szoba tartalmazta a megfelelő számú ágyat, mindezt úgy, hogy a harmadikként megnézett szobában vendégek aludtak.



Nem sokkal hét óra után kezdetét vette a díjátadó. Polgár András megköszönte a csapatoknak a részvételt, köszönetet mondott a rendezésben részt vevő kollégák munkáját, majd a különdíjak átadásával folytatta. Díjat kapott a legkreatívabb csapatfotókat feltöltő Magnum Racing Team, …



… valamint a Kiss fívérek, Ferenc és Andor, akik a Saharun első motorosaiként „Motoros úttörők” különdíjat vihettek haza. Díjazták a két legfiatalabb résztvevőt is, de sajnos a Team M nem tudott eljönni a díjátadóra, így Gyurkó Gábor János és Gyurkó Gergely később kapja meg a különdíját.

A díjak ezúttal is helyben készültek, a plakettes márvány talpakon különböző méretű sivatagi rózsák képezték a kupákat.



A különdíjak átadása után András sorban szólította a kaland kategóriában induló csapatokat, minden csapattag kapott egy-egy emlékplakettet a kattogó a fényképezőgépek és a pirosan villogó GoPro-k  kereszttüzében. Ezt követően Lustee segítségével sorban szólították a verseny csapatokat:

11. hely – Isuzu B! Racing Team (Kővári Barna, Perepatics Richárd, Gál Tibor)
10. hely – Bozottours (Gönczi Viktor Bertalan, Márton Hajnalka)
9. hely – Magnum Racing (Dr. Jutasi György, Dr. Csatári Györgyi, Jutasi Zsuzsanna, Jutasi Bálint)
8. hely – Grox (Gróf Károly, Cseh Sándor)
7. hely – Metalsheet (Harangi Emil, Nyerges Imre)
6. hely – www.rallyafrica.no (Roy Michelsen, Arild Nicolaisen, Kenneth Michelsen)
5. hely – Remoncar (Rácz Zsolt, Kondor Krisztina, Rácz Károly, Kiss Dóra)
4. hely – Q Raid Racing (Megyeri Ákos, Lachmann Norbert)

Végül pedig jöjjenek a dobogósok és a nyilatkozataik:



3. hely – Desertrally.no Car 1 (Hans Petter Farestad (J1) , Nagy Miklós Zoltán (J3), Stian Johnsen J2) - 1927,5 pont

Hans Petter Farestad: „Először is el szeretném mondani, hogy egy nagyon jó versenyen vagyunk túl. Nagyszerűek voltak az útvonalak, köszönhetően Lustee-nak és Viktornak. A legjobb útvonalat rakták össze, amelyen valaha versenyeztem. Egy nappal később csatlakoztunk a mezőnyhöz, ami hátrányt jelentett számunkra. A legfontosabb, hogy ilyenkor csak üldözöl, nem te diktálod az iramot. Megtettünk mindent, ami tőlünk tellett, úgy gondolom, hogy mi voltunk a legjobbak az afrikai szakaszokon. Nem vagyok nagy geocaching rajongó, jobban szeretem az navigációs pontokat, azok jelentik a versenyt számomra. Egy kicsit nehéz volt számunkra, hogy egy másik nyelvet beszélünk, mint a rendezők és a résztvevők többsége, de tudom, hogy a rendezők mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Jól felkészültek és ah valamilyen problémát kellett megoldjanak, akkor azt komolyan kezelték. Nem mindig értettünk egyet, de ez egy verseny. Persze kaland is, meg jó buli, de ugyanakkor egy verseny is. Persze ha nagyon komolyan vettük volna, akkor minden este tízkor lefekszünk, de nem tettük. Nappal versenyeztünk, este pedig ittunk, bandáztunk. Ez is része a játéknak.”

2. hely – Gekkó (Sajbán Mihály (B2), Farkas Milán (B1), Káplár Róbert (B3)) - 1939 pont

Sajbán Mihály: „A verseny az nagyon jó volt, a pályák is, a homok is. A péntek esti beérkezésig a hangulat is nagyon jó volt, mert mindenki azzal foglalkozott, hogy játsszon és élvezze. Ott ezzel az egyirányú szabálymódosítással én nem értettem egyet, mert addig legalább két csapat a szabályok szerint dolgozott, onnantól pedig, mivel visszamenőleges volt a módosítás, egyik csapat sem tudhatta aznap reggel, hogy milyen szabály szerint versenyez. A végén kijött, hogy tíz pont különbség volt köztünk és a mögöttünk lévő csapat között, holott mi nyomtuk egész nap elég keményen, és ezért ki is hagytunk pontokat, nem töltöttünk el annyi időt egy-egy feladattal. Szóval nem érzem reálisnak ezt a tíz pontot. Elég egy tizenöt pontos feladatot kihagyni, és bukik az egész, úgy hogy a mai nap arról szólt, hogy pontosan és a lehető leggyorsabban, de minden szabályt betartva közlekedjünk és mindent megtaláljunk. Éppen ezért El Jem-be csak éppen benéztünk és rohantunk is tovább, mert nagyon fontos volt, hogy beérjünk. Sokkal feszültebb nap volt, mint a tegnapi, de ezek szerint megérte. Természetesen nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, mindenkinek gratulálok, és sajnálom, ha valaki úgy érzi, hogy nem igazságos ez az eredmény.”

1. hely – White 11x (Batha Róbert (J4), Gaschler Hedvig Antónia (B4)) - 1986 pont

Batha Róbert: „Én nagyon élveztem a versenyt. Tavaly voltam először itt, a Saharunon. Akkor volt egy nagyon jó tanítómesterem, úgy hívják, hogy Bozsóki Bence. Sajnálom, hogy az idén nincs itt. Tavaly a sivatagos részben együtt mentünk, most rám hárult ez a szerep, nekem kellett elől mennem, mert a sivatagban az autók nem egyedül közlekednek, hanem csapatban. Nagyon élveztem a sivatagi részt és azt is, hogy idén több sivatagi nap volt, mint tavaly. A végére egész jól belejöttem abban, hogyan kell a dűnéket meglovagolni, melyik irányból kell megközelíteni. Élveztem. A feladatokban nem volt sem újdonság, sem semmi különlegesség, a korábbi évekhez hasonló feladatok voltak. Ami nagyon tetszett, hogy eddig inkább csak érintettük a sivatagot, de most keményen belementünk. Amikor elmentünk Ksar Ghilane-ból Le Lac-ba, egész nap a sivatagban kellett menni, egész nap dűnézni kellett. Nagyon szép volt a táj, az út, amin bementünk. Ráadásul voltak nagyon nagy dűnék, amiről csúszdázni lehetett lefelé, hosszan, meredeken, úgy hogy nagyon tetszett az egész.”

A díjátadó után elkészült a közös fotó az Orient Palace lépcsőjén, majd vacsorázni mentek a csapatok. Ezúttal sem maradt el az éjszakai fürdőzés a szálloda belső medencéjébe, amelyet ezúttal is kinyitottak a Saharun résztvevői kedvéért.



A csapatok kedden délelőtt visszaautóznak Tunisba, ahonnan délután hatkor fut ki a komp, amely visszaviszi őket Európába. A Saharun egy évre újra búcsút int Afrikának.


Kép, szöveg: Bálint F Gyula