Olasz nap

A verseny második napját Olaszországban töltötte a Saharun 2014 kissé megfogyatkozott mezőnye. A rajt Maranellóban volt (ha egészen pontosak szeretnénk lenni, akkor Fioranóból), és Pisa érintésével kellett elérni az este nyolckor induló kompot.

Az első nap beszámolójában megírtuk, hogy a szállodához befutott a két norvég csapat, a Desertrally.no 1 és 2. Sajnos a mezőny létszáma nem növekedett, éjjel, illetve reggel kaptuk a hírt, hogy bár Muraszombatig eljutott a NemtolatHATunk csapat a késő délutáni vízpumpa-cserét követően, de onnan mindenkinek jó versenyzést kívánva visszafordultak.



Szintén a verseny feladására kényszerült a Chevrolet Blazerrel induló Lali King Team. Volt egy defektjük az autópályán, de ami végül megakadályozta őket az út folytatásában, az, hogy hengerfejes lett a motor.

A rajtot követően több csapat is a Ferrari Múzeum – Museo Ferrari felé vette az irányt. Így tettek Gyurkó Gabiék, aki a gyerkőcöket autóztatta meg egy Californiával, és így tett a Bomba Racing Team is. Kővári Barna azonban nem Ferrarival, hanem egy Lamborghinivel tett egy kört a városban. Ennek apropóján döntöttem úgy, hogy ezt a mozzanatot beleírom a napi beszámolóba, ugyanis este a kompon elmesélte, hogy a kísérője felismerte. Barna tavaly részt vett a Monte Carlo Historique Rally-n egy Trabanttal, a Lamborghiniben őt kordában tartó emberke pedig ugyanott Sandro Munari navigátora volt. „Ugye te voltál a Montén a Trabanttal?” - szegezte Barnának a kérdést. „Kicsi a világ” - mondta este Barna, és valóban, ez ebből a történetből is kiderül. Valamint az is, hogy, megint Barna szavaival élve, az autósport mennyire összehozza az embereket.

Nos akkor egy mély sóhaj, kenjük el a szemünk sarkában, a meghatódottságtól keletkezett könnyet és térjünk vissza a Saharunhoz.

A második napon a csapatok két útvonal közül választhattak: mehettek az autópályán Pisába, vagy választhatták a kaland kategóriának javasolt SS12-t. Ez utóbbi bővelkedett látnivalókban, gyönyörű hegyek, dombok között kanyargott, átment egy Abetone nevű síterepen, ahol még keményen tél volt. Az út mellett méteres hófalakat, mind a négy keréken lánccal szerelt traktort, működő felvonókat és síelő embereket lehetett látni. A síterepet elhagyva ereszkedni kezdett az út, emelkedni a kinti hőmérséklet. Egy völgyben tartottunk lefelé, a kristálytiszta folyó felett számos kőhíd haladt át, a leglátványosabb a XIV. században épült Ponte della Maddalena Borgo a Mozzano mellett, amely fotó pontként az itinerben is jelölve volt.

A fent említett hídtól felfelé, a legközelebbi településen van egy, a budapesti Lánchídhoz hasonló híd. Sajnos csak elsuhantunk mellette, jóformán szemünk sarkából láttuk, lefotózni nem sikerült. Ellenben felkeltette az érdeklődésemet, így utánanéztem:

Fotó: LL0815/Panoramio

A Ponte delle Catene (magyarul lánchíd) Fornoli településen található és a Maddalenához hasonlóan a Serchio folyón ível át. 1846 és 1860 között épült az olasz Lorenzo Nattolini tervei alapján (a Széchenyi lánchídat '39-ben kezdték építeni, és '49-ben avatták fel). Érdekes párhuzam még, hogy mindkét hidat 1944-ben felrobbantották a németek.

A dombok közül kikeveredve, már a síkságon haladt tovább az út Pisa felé. A belvárosba érve tettünk egy gyors kört a Piazza del Duomo-n, megmosolyogtuk a hatalmas park különböző pontjain a levegőt támasztó turistákat, majd rohantunk vissza az autóhoz. Hat órára kellett beírni Civitavecchia kikötőjébe, hogy legyen idő kiváltani az interneten lefoglalt, megvásárolt jegyeket, összerakni az egy napra szükséges ruhát, ételt, technikát, hiszen a komp indulása után már nem lehet visszamenni az autókhoz.

A Grandi Navi Veloci hajózási társaság pénztárnál hatalmas sor állt. A Saharunosok közül páran már átvették a jegyet a többiek pedig haladtak a sorral, beszélgettek. Mivel vészesen közeledett az indulás ideje, kinyitottak egy második pénztárat is, ahol azonban egy nem várt újdonsággal szembesültek a magyarok. Az autóval be kellett volna állni az indulási kapuhoz, az ott lévő személyzetnek pedig a jegyet visszaigazoló papíron igazolnia kellett, hogy az autó valóban belefér-e abba a kategóriába, amelyre a jegyet váltották. Kisebb rohangálás kezdődött, autók a kapuhoz, ember ellenőriz, pecsétel, majd rohanás vissza a pénztárhoz. Jó hír, hogy mindenkinek sikerült teljesíteni a szintidőt, senki nem maradt le a kompról.

A GNV Fantastic fedélzetére érve a csapatok elfoglalták a szobáikat, a fedélzetről megnézték, ahogy a hajó elhagyja a kikötőt, „bandáztak” egy kicsit, aztán nyugovóra tértek. Ezúttal semmi nem zavarta az álmukat, a tenger sima volt, az idő tiszta, a hatalmas hajó mintha sínen haladt volna, úgy hasította a vizet.







A nyugodt éjszaka után délelőtt fél tízkor kötött ki a Fantastic Palermóban. Több Saharun-os autónak ki kellett állnia a hajó gyomrából, ahhoz, hogy a Palermóba tartók el tudják hagyni a kompot. Az ki-berakodást követően, nem sokkal dél előtt a hajó újra kifutott a nyílt tengerre és Szicília Észak-nyugati csücskét megkerülve Afrika felé vette az irányt. Az idő továbbra is szép volt, a nap sütött, ám Marettimo szigete mellett elhaladva megjelentek a hullámok is.



Aztán lassan besötétedett, feljött a majdnem telihold, gyönyörűen megvilágítva egy sávban a tengert. A komp jócskán kilenc óra után kötött ki a La Goulette kikötőben, Tunisban.
A Saharun 2014 megérkezett Afrikába.


További fényképek:
Saharun 2014 Day 02
Saharun 2014 Day 03


Kép, szöveg: Bálint F Gyula